Dr. habil. PETERNÁK Miklós CSc.

 Intermédia Tanszék vezetője, Igazgató

Magyar Képzőművészeti Egyetem, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány, Budapest

Életrajz

1956-ban született Esztergomban, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK történelem–művészettörténet szakán végzett (1981), a művészettörténeti tudomány kandidátusa (Tudomány és művészet – új médiumok, 1994). Az MNG muzeológusa, gyűjteménykezelője (1981–1983), ösztöndíjas az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportban (1983–1987), szellemi szabadfoglalkozású művészettörténész (1987–1991). Tagja a Balázs Béla Stúdiónak (1981-87) és az Indigo csoportnak. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékének vezetője (1991-), C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány igazgatója (1997-től). Fotó- és filmtörténettel, képelmélettel, az új, technikai médiumok történetével, elméletével, művészeti vonatkozásaival foglalkozik. Több kiállítás illetve kísérleti film és videó rendezője (A felejtés emlékei, 2018.http://www.mke.hu/fotomodell2/ ; „We shall survive in the memory of others”– Vilém Flusser, 2010. A pillangó-hatás, 1996. http://www.c3.hu/scca/butterfly/index.html ).

 

ABSZTRAKT

A kód éve

Mi a régi és az új az adatok világában?

A workshop célja a dialógus kezdeményezése a digitális-digitalizálás, born-digital tartalom és ezen kifejezések használata a kortárs kulturális környezetben, mint például egy művészeti múzeumban. A digitalizálás az az eljárás, amivel az analóg világot digitális kódok formájában jelenítjük meg és egy gép használatával elérhetővé tesszük. Bármilyen analóg forrás numerikus formátumba való átírása helyettesíti az eredetit az adat világában. a born-digital valami olyan, amit a digitális kódnyelven írtak, az analóg (a mi) világunkból való elérhetőség szükségessége nélkül. Ha erre mégis szükség van, valamilyen felület (interface) építése szükségeltetik. Ugyanakkor az új folyamatok nem kizárólag adatról, inofrmációról, megőrzésról vagy emlékezetről szól, hanem az új temporáliáról is. Az öregedés kérdése abszurd megközelítésnek tűnik a kódok világában, ahol egy három éves fájl fosszíliának számít. Mi a megfelelő digitális stratégia, a permanens jelen természetét figyelembe véve, a globális hálózati társadalom szerkezete? Még mindig „a legerősebb marad talpon” elve működik a nulladik dimenzióban, vagy Zeno paradoxonában szereplő Achillesre és a teknősre kell gondolnunk: a leggyorsabb soha nem érheti utol a leglassabbat?