PETERNÁK Miklós CSc.
Intermédia Tanszék vezetője, Igazgató
Magyar Képzőművészeti Egyetem, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány, Budapest
Életrajz
1956-ban született Esztergomban, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK történelem-művészettörténet szakán végzett (1981), a művészettörténeti tudomány kandidátusa (Tudomány és művészet – új médiumok, 1994). Az MNG muzeológusa, gyűjteménykezelője (1981–1983), ösztöndíjas az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportban (1983–1987), szellemi szabadfoglalkozású művészettörténész (1987–1991). A Balázs Béla Stúdió (1981–87) és az Indigo csoport tagja volt. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének vezetője (1991-től), a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány igazgatója (1997-től). Fotó- és filmtörténettel, képelmélettel, az új, technikai médiumok történetével, elméletével, művészeti vonatkozásaival foglalkozik. Több kiállítás, illetve kísérleti film és videó rendezője (A felejtés emlékei, 2018, We shall survive in the memory of others– Vilém Flusser, 2010, A pillangó-hatás, 1996).
ABSZTRAKT
A kód kora
Mi a régi és az új az adatok világában?
A MAPS 2018 workshop célja dialógus kezdeményezése a digitális-digitalizálás, a born-digital tartalom témájában és ezen kifejezések használatáról a kortárs kulturális környezetben, mint például egy művészeti múzeumban. A digitalizálás az a módszer, amellyel az analóg világot digitális kódok formájában jelenítjük meg és egy gép használata révén tesszük elérhetővé. Bármely analóg forrás numerikus formátumba való átírása helyettesíti az eredetit az adat világában. A born-digital valami olyan, ami digitális kód formájában készült, az analóg világunkból való elérhetőség szükségessége nélkül. Ha mégis igény lenne rá, építeni kell hozzá valamilyen felületet (interface). Ugyanakkor az új folyamatok nem kizárólag adatokról, információról, megőrzésről vagy emlékezetről szólnak, hanem egy új időbeliségről is. Az öregedés kérdése abszurd megközelítésnek tűnik a kódok világában, ahol egy három éves fájl fosszíliának számít. Mi a megfelelő digitális stratégia, a permanens jelen természetét, a globális hálózati társadalom szerkezetét figyelembe véve? Még mindig „a legerősebb marad talpon” elve működik a nulladik dimenzióban, vagy Zénón paradoxonjában szereplő Akhilleuszra és a teknősre kell gondolnunk, melyben a leggyorsabb soha nem érheti utol a leglassúbbat?
