Dr. HANNA HÖLLING

Előadó, Művészettörténet és Anyagismeret
University College London, Művészettörténeti Tanszék (GB)

Életrajz

Hanna Hölling a University College London művészettörténet tanszékén tanít művészettörténetet és anyagismeretet. Ezt megelőzően Andrew W. Mellon vendégelőadó volt a New York-i Bart Graduate Centerben. Elnyerte  a Getty Residential Grant-ösztöndíjat (2016–17), látogatói ösztöndíjat kapott a berlini Max Planck Tudománytörténeti Intézetben (2015) és egy négyéves ösztöndíjat az Amszterdami Egyetemen, amelyet a Netherlands Organisation for Scientific Research program biztosított (2009–13). Hölling a karlsruhei ZKM Művészeti és Média Központ főrestaurátora volt. A Revisions-Zen for Films szerzője (Bard Graduate Center New York/The University of Chicago Press, 2015), amelyet egy névadó kiállítás kísért a Bard Graduate Center galériájában, New Yorkban (2015. szeptember 17–2016. február 21.). 2017 februárjában jelent meg Paik’s Virtual Archive: On Time, Change and Materiality in Media Art (Paik virtuális archívuma: idő, változás, és anyagiság a médiaművészetben) című kötete a University of California Press kiadónál

 

Absztrakt

A gravitációval szemben: A virtuális és valódi archívum Nam June Paik művészetében

„A jövőben csak az a műalkotás fog fennmaradni, amelyiknek egyáltalán nincs gravitációja” – állította Nam June Paik, a koreai-amerikai művész az 1980-as években. Azon töprengett, hogy a jövő művészete elszakadva anyagának gravitációs erejétől, elveszti majd fizikai „fenntarthatóságát”.
Előadásom a film-, videó- és komputerkód alapú médiaművekről szól, amelyek fizikai hordozóik és vizuális tartalmuk törékenységével szembesítenek minket. A folytonos újraértelmezés, újraírás és beavatkozás folyamatában ezek a művek úgy mozognak formátumok és felületek között, mintha fizikai hordozójuk gravitációja nem lenne rájuk befolyással. A bemutatás és visszajátszás technológiáinak e hibrid keveredése abban tér el a hagyományos médiumoktól, a festményektől vagy szobroktól, hogy nem alkalmazkodik a konvencionális gyűjteményezési, archiválási és muzeológiai folyamatokhoz. Változékonyságukból fakadóan megkérdőjelezik az eddig megalapozott vélekedéseket arról, hogy mi egy műtárgy vagy mi lehet egy műtárgy, mi az, amit kiállítanak és megőriznek, és mi az, ami a kulturális emlékezet részévé válik. Gondolatmenetem szemléltetéséhez ismétlődésen alapuló multimédia műveket hozok fel példaként legutóbbi könyvemből Paik’s Virtual Archive: Time, Change, and Materiality in Media Art, és bepillantást nyújtok hasonló tudományos kutatásokba a korai digitális művészetről, amelyben – nem meglepő módon – Paik úttörőnek számított.